Gázfröccs

2010.szeptember.18.án volt 40 éve, hogy Jimmy távozott az élők soraiból és azóta már biztos zúzza a jamm sessiont az égiekkel.

Egy klasszikus képpel és számmal emlékezünk. R.I.P.

Kicsit elszaladt az idő egyéb projektekkel, de a gázfröccs él és virul. Mondjuk ebben a löttyös őszi időben szívesebben postolnék, innen.

 ...engedjétek meg hogy, szót ejtsek az idei fesztiválokról. Be kell valljam, hogy ezen a nyáron több koncertre sikerült eljutnom mint eddigi életem során bármikor. Inkább választottam az otthon tespedés megnyugtató biztonságát, minthogy felmásszak a nagyszínpadhoz legközelebb eső villanypóznára és torkom szakadtából üvöltsem az Utolsó hangos dalt vagy a Prodigyn az első sorban arra várjak, hogy mikor rúgnak legközelebb hátba és mikor könyöklök le valakit vagy ne adja az ég Keith Flint úgy isten igazából mikor csullant szemközt. Na ezeket idén NEM hagytam ki.

Első állomás a VOLT. Egy haverral mentünk fel és a vonaton elfogyasztott 1 liter whisky olyan hatással volt ránk, hogy már az is komoly nehézségeket okozott, hogy leszálljunk a vonatról, nemhogy még eljussunk a fesztivál területére. Nem mesélem el miként jutottunk el odáig, mert egyszerűen nem emlékszem. Full képszakadás, csak delíriumban hullámzó ellenőr arcára emlékszem mikor kéri a jegyeket és bérleteket. A következő képkocka pedig, hogy a nagyszínpad előtt ülök a porban, sörrel a kezemben és a Hey Joe ritmusai verődnek vissza a dobhártyámból az agyam falára. Nagy baj már nincs, hacsak nem mentünk vissza az időben 1969-be (márpedig ennek nagyon csekély volt a matematikai valószínűsége) akkor ez csak a jó öreg Hobo lehet.
A sörtől magamhoz tértem úgy ahogy és gyorsan kellett valami gyors, a whisky már alig ütött és a körforgás nem állhat meg. Egy-két feles és még 2 maláta koktél azonnal beindította a folyamatot. Az események fénysebességgel pörögtek, de végül Ákos zárta a sort a Prodigy előtt. Meg kell mondjam, hogy a magyar rock kultúra egyik legszínvonalasabb és legjobb hangzású koncertjét Ákos adja (aztán mondjuk a Tankcsapda követi szorosan). Így Ákos megtérdeltetett minket és jött a Prodigy aki acélbetétes bakancsával rúgott fejbe tiszta erőből és abba sem hagyta 2 órán keresztül.
Az éjszaka végén egy megerőszakolt, seggbekúrt sarki kurva is jól szituáltnak mondhatta magát hozzánk képest. 3 kiló mínusszal, egy pár kék-zöld folttal és az adrenalintól még mindig remegő lábbal indultunk el az állomás felé.
A nagyra becsült B-Oldal egyik szerkesztője így nyilatkozott a Prodigy fellépéséről:

"Teljesen feleslegesen jöttek. Elég lett volna a CD berakása a hifi-be, rá a hangfalakra a cuccot, hadd szóljon. Ez ugribugri volt, sok "Hungarians yeeeah", "Sing with me", meg "Are you ready?" ordibálással. Meglettem volna nélkülük. Szerintem ők is e hakni nélkül."

Akkor Te barátom valamilyen másik koncerten voltál. Aznap volt egyébként a legtöbb látogató a VOLT-on.

Jah majdnem elfelejtettem. A koncert kellős közepén kb az ötödik sorban, mikor épp a Smack My Bitch Up szolt és körülbelül 1000x nagyobb volt a tolongás és az őrjöngés mint hónap elején egy falusi OTP automatánál (na ez még egy másik sztori lesz), úgy Isten igazából meglök valaki hátulról, térdre is esem. Hátranézek hát egy fiatal párocska áll összeölelkezve és azt mondja a faszi: "Értem én, hogy jól érzitek magatokat, de Te meg a haverjaid kicsit normálisabban is viselkedhetnétek, mert itt 160 cm-es lányok is vannak és letapossátok őket" célzott ezzel a kis szemüveges barátnőjére, akinek állítom még az anyja is szűz. Nem szóltam semmit, mert köszönet az nem sok lett volna benne.
Hát könyörgöm, miért az 5. sorban álltok meg romantikázni a koncert kellős közepén? Miért nem húztok ki a szélre vagy hátra? Az ilyet sosem fogom megérteni!

(folyt.köv.)

Tyler Durden köztünk jár. Valahol itt van a szelleme. Ma láttam a Metró koszos szovjet ablakán át, nekünk üzent.

Egy műszakból kivont hirdetőtábla egyhangú szürkéskék bőrére véste fel valaki suhanc filctollal a valót: "Amit birtokolsz, az birtokba vesz."

Mennyire igaz ma ez, nálunk ebben a groteszk anyagias világban. Ahol rosszul esik ha valami kevés, és nem az a baj, hogy nem jut kenyér valahol egy cserepesre száradt szájnak, hanem hogy késik az iPhone. Megdolgoztunk érte, hogy a vágyak börtönében éljünk.

Ennek csúcsán állnak az életmódmagazinok, amiktől megnyúlik az arcod. Jó látni a fényes papíron, hogy van még kívánatos kerek csöcs, hatalmas kocka óra, idióta halásznadrág és méregdrága laptop. Ugyanez a másik oldalon, a Cosmopolitan örök szexpózaiban, az aktuális évszak fazonra szabott rongyaiban, fülig torzult szingli vigyorral.

Értelmetlenül hangzik? Igen az...

Nincs nagyobb arculcsapása Tyler mondanivalójának, magán a filmen kívül. Súlyos dollármilliókat keresni egy egész estés mozin, ami a fogyasztói társadalmat ostorozza, miközben popcornt és savas kólát töm a nézőkbe, ez kérem kedves olvasók, kimeríti a paradoxon fogalmát.

Pedig csak sejtem, hogy az mit jelent. Vagy talán még azt sem.

Aki még nem olvasta a regényt, vagy nem látta a filmet, nincs képben, ezt a hiányosságot pótolni kell...

Visszatérve a felvésett nyitógondolatra. Mennyi felesleges és gúzsba kötő kacatot aggatott ránk a XXI. század? Telefon nélkül nyüszítő hátsó lábbal hurokba szorult menyétek vagyunk. Internet nélkül úgy tátogunk mint a Teszkós hentes kegyelemdöfésére váró ponty. Táblázatok láncai között, villogó képernyők előtt éljük szánalmas életünket. Amikor meg kiszabadulunk egy bükki séta erejéig, megnyugodva konstatáljuk, természetjárók vagyunk, megtettünk mindent az egészséges életért. Ámen.

Minden egyes új kütyü ami nélkül lehetetlen az élet, sokkal haszontalanabb mint az előző. Javíthatatlan, két hét alatt elavuló darabok. Minden ami körülvesz.

Kinek JAVÍTOTTÁK már meg a mobilját? Nem arra gondolok, hogy a szervízben kicserélnek egy panelt, hanem rendes reparálásra, úgy ahogy az a nagykönyvben írva vagyon.

Hány TV generáció zúgott el mellettünk az elmúlt években? LCD, Plazma, LED..

Csak a fejünket kapkodjuk, a sok sosem használt és teljesen felesleges funkció láttán. Meg ott van például az Apple iPhone. Amiért képes sorbaállni a sok sznob zabigyerek. Az iPad-ról már nem is beszélve.

Ez igaz az újonnan gyártott autókra is. Az új generációk egyre gyorsabban pörögnek, ha el akarják adni az újat, irodát kell belőle varázsolni. Viszont pont úgy összerakni, hogy a következő eresztés érkeztére mind szétessen akár Feri bá' a hatodik nagyfröccs szilvapálinka kombó után.

Az öreg Hajdú 12 évig ugrált a fürdőben, mióta kilehelte a lelkét, három Wörpúúl is követte őt a mosógépek mennyországába. Mert így helyes, venni kell és enni, és végül szarni, fizikailag és átvitt értelemben is. A világra. 

Erős felütéssel kezdünk, nem osztjuk be az erőt mint etióp futó a maratoni versenyen. Szóval a legütősebb, vagyis inkább a legundormányabb, gyomorforgató pia.

Nem Pista' bá kisüsti szilvapálinkája, amit inszeminátor kollégájával kevertek. Nem is ficsúroknak való Tequliaféle kukaccal az alján.

Jó előtte melegítsünk be, nehogy valaki meghúzódjon amikor hátraesik a sámlival.

 Vietnám, és Ázsia környező részein dívik a még dobogó kígyószív vodkával, vérrel. Amolyan ízelítőként a kígyóból készült főételhez. Természetesen a szakács maga öli meg a kígyót, de a disznóvágáson edződött magyar legény is leharapja a perzselt fülcimpát, úgyhogy lapozzunk.

Koreában szeretik a hókuszpókuszt. Hisznek például a különböző gyógyitalokban. Egyik ilyen minden bajt elűző cucc, az újszülött egerekkel készült "bor." Maximum három naposan küldik főzésbe a csupasz kis rágcsálókat, majd hosszan erjesztve várják a gyógyító hatást. Ami mindenre hat, de tényleg. Asztma, punnyadt férfitag, minden amivel egy koreai átlagember megküzdhet.

Nem találtunk webáruházat, de biztos hozzá lehet jutni a józsefvárosin, csak elég mélyre kell ásni magunkat a kártyázó kínaiak között.

Sokat számít az első benyomás. Egy tárgyaláson a kócos haj és a szakadt farmer nem biztos hogy jó ómen, de mi a dresszkód egy blog esetében?

Nem tudjuk még...

Azt viszont igen, hogy miről szól ez a teljesen webkettes képződmény itt a blog.hu-n. Mindenről ami körülvesz, amit megkívánsz és amit irigyelsz. Nem szakértünk, nincsenek telített savas bor felett nyáladzások, és ultrakulti romkocsma tesztek. Nem anyázzuk és magyarázzuk a közlekedést, és nem adunk leckét zenéből.

Csak nézünk ki az izzadt pocak felett fél méterre teremtett két kocsonyás gömbön és beöntjük ide ami elénk tárul. Természetesen főképp fröccs múzsánk jótékony közreműködésével.

Ha nem is fogjuk leszoktatni a Napiszarról a húgymeleg kárörvendésbe tespedt országot, azért némi egyedi iróniát keverünk hozzá, hátha társakra lelünk, bennetek, kedves olvasók, akik úgy érzitek van még tüdő a haldoklófélben lévő férfimagazinok műfajában. Nekünk van, ráadásképp ez az egész ingyen és bérmentve kerül elibétek. Igaz nehéz kivinni recskázni a klozetra, de a vezeték nélküli net és gombamód szaporodó netbookok korában ezt is meg lehet oldani...

Az ízlésesen vetkőzni akaró hölgyek levelit a gazfroccs@gmail.com címre várjuk! Nemsokára jelentkezünk, addig figyeljétek a blog.hu hasábjait!