...engedjétek meg hogy, szót ejtsek az idei fesztiválokról. Be kell valljam, hogy ezen a nyáron több koncertre sikerült eljutnom mint eddigi életem során bármikor. Inkább választottam az otthon tespedés megnyugtató biztonságát, minthogy felmásszak a nagyszínpadhoz legközelebb eső villanypóznára és torkom szakadtából üvöltsem az Utolsó hangos dalt vagy a Prodigyn az első sorban arra várjak, hogy mikor rúgnak legközelebb hátba és mikor könyöklök le valakit vagy ne adja az ég Keith Flint úgy isten igazából mikor csullant szemközt. Na ezeket idén NEM hagytam ki.
Első állomás a VOLT. Egy haverral mentünk fel és a vonaton elfogyasztott 1 liter whisky olyan hatással volt ránk, hogy már az is komoly nehézségeket okozott, hogy leszálljunk a vonatról, nemhogy még eljussunk a fesztivál területére. Nem mesélem el miként jutottunk el odáig, mert egyszerűen nem emlékszem. Full képszakadás, csak delíriumban hullámzó ellenőr arcára emlékszem mikor kéri a jegyeket és bérleteket. A következő képkocka pedig, hogy a nagyszínpad előtt ülök a porban, sörrel a kezemben és a Hey Joe ritmusai verődnek vissza a dobhártyámból az agyam falára. Nagy baj már nincs, hacsak nem mentünk vissza az időben 1969-be (márpedig ennek nagyon csekély volt a matematikai valószínűsége) akkor ez csak a jó öreg Hobo lehet.
A sörtől magamhoz tértem úgy ahogy és gyorsan kellett valami gyors, a whisky már alig ütött és a körforgás nem állhat meg. Egy-két feles és még 2 maláta koktél azonnal beindította a folyamatot. Az események fénysebességgel pörögtek, de végül Ákos zárta a sort a Prodigy előtt. Meg kell mondjam, hogy a magyar rock kultúra egyik legszínvonalasabb és legjobb hangzású koncertjét Ákos adja (aztán mondjuk a Tankcsapda követi szorosan). Így Ákos megtérdeltetett minket és jött a Prodigy aki acélbetétes bakancsával rúgott fejbe tiszta erőből és abba sem hagyta 2 órán keresztül.
Az éjszaka végén egy megerőszakolt, seggbekúrt sarki kurva is jól szituáltnak mondhatta magát hozzánk képest. 3 kiló mínusszal, egy pár kék-zöld folttal és az adrenalintól még mindig remegő lábbal indultunk el az állomás felé.
A nagyra becsült B-Oldal egyik szerkesztője így nyilatkozott a Prodigy fellépéséről:
"Teljesen feleslegesen jöttek. Elég lett volna a CD berakása a hifi-be, rá a hangfalakra a cuccot, hadd szóljon. Ez ugribugri volt, sok "Hungarians yeeeah", "Sing with me", meg "Are you ready?" ordibálással. Meglettem volna nélkülük. Szerintem ők is e hakni nélkül."
Akkor Te barátom valamilyen másik koncerten voltál. Aznap volt egyébként a legtöbb látogató a VOLT-on.
Jah majdnem elfelejtettem. A koncert kellős közepén kb az ötödik sorban, mikor épp a Smack My Bitch Up szolt és körülbelül 1000x nagyobb volt a tolongás és az őrjöngés mint hónap elején egy falusi OTP automatánál (na ez még egy másik sztori lesz), úgy Isten igazából meglök valaki hátulról, térdre is esem. Hátranézek hát egy fiatal párocska áll összeölelkezve és azt mondja a faszi: "Értem én, hogy jól érzitek magatokat, de Te meg a haverjaid kicsit normálisabban is viselkedhetnétek, mert itt 160 cm-es lányok is vannak és letapossátok őket" célzott ezzel a kis szemüveges barátnőjére, akinek állítom még az anyja is szűz. Nem szóltam semmit, mert köszönet az nem sok lett volna benne.
Hát könyörgöm, miért az 5. sorban álltok meg romantikázni a koncert kellős közepén? Miért nem húztok ki a szélre vagy hátra? Az ilyet sosem fogom megérteni!
(folyt.köv.)
