Tyler Durden köztünk jár. Valahol itt van a szelleme. Ma láttam a Metró koszos szovjet ablakán át, nekünk üzent.
Egy műszakból kivont hirdetőtábla egyhangú szürkéskék bőrére véste fel valaki suhanc filctollal a valót: "Amit birtokolsz, az birtokba vesz."
Mennyire igaz ma ez, nálunk ebben a groteszk anyagias világban. Ahol rosszul esik ha valami kevés, és nem az a baj, hogy nem jut kenyér valahol egy cserepesre száradt szájnak, hanem hogy késik az iPhone. Megdolgoztunk érte, hogy a vágyak börtönében éljünk.
Ennek csúcsán állnak az életmódmagazinok, amiktől megnyúlik az arcod. Jó látni a fényes papíron, hogy van még kívánatos kerek csöcs, hatalmas kocka óra, idióta halásznadrág és méregdrága laptop. Ugyanez a másik oldalon, a Cosmopolitan örök szexpózaiban, az aktuális évszak fazonra szabott rongyaiban, fülig torzult szingli vigyorral.
Értelmetlenül hangzik? Igen az...
Nincs nagyobb arculcsapása Tyler mondanivalójának, magán a filmen kívül. Súlyos dollármilliókat keresni egy egész estés mozin, ami a fogyasztói társadalmat ostorozza, miközben popcornt és savas kólát töm a nézőkbe, ez kérem kedves olvasók, kimeríti a paradoxon fogalmát.
Pedig csak sejtem, hogy az mit jelent. Vagy talán még azt sem.
Aki még nem olvasta a regényt, vagy nem látta a filmet, nincs képben, ezt a hiányosságot pótolni kell...
Visszatérve a felvésett nyitógondolatra. Mennyi felesleges és gúzsba kötő kacatot aggatott ránk a XXI. század? Telefon nélkül nyüszítő hátsó lábbal hurokba szorult menyétek vagyunk. Internet nélkül úgy tátogunk mint a Teszkós hentes kegyelemdöfésére váró ponty. Táblázatok láncai között, villogó képernyők előtt éljük szánalmas életünket. Amikor meg kiszabadulunk egy bükki séta erejéig, megnyugodva konstatáljuk, természetjárók vagyunk, megtettünk mindent az egészséges életért. Ámen.
Minden egyes új kütyü ami nélkül lehetetlen az élet, sokkal haszontalanabb mint az előző. Javíthatatlan, két hét alatt elavuló darabok. Minden ami körülvesz.
Kinek JAVÍTOTTÁK már meg a mobilját? Nem arra gondolok, hogy a szervízben kicserélnek egy panelt, hanem rendes reparálásra, úgy ahogy az a nagykönyvben írva vagyon.
Hány TV generáció zúgott el mellettünk az elmúlt években? LCD, Plazma, LED..
Csak a fejünket kapkodjuk, a sok sosem használt és teljesen felesleges funkció láttán. Meg ott van például az Apple iPhone. Amiért képes sorbaállni a sok sznob zabigyerek. Az iPad-ról már nem is beszélve.
Ez igaz az újonnan gyártott autókra is. Az új generációk egyre gyorsabban pörögnek, ha el akarják adni az újat, irodát kell belőle varázsolni. Viszont pont úgy összerakni, hogy a következő eresztés érkeztére mind szétessen akár Feri bá' a hatodik nagyfröccs szilvapálinka kombó után.
Az öreg Hajdú 12 évig ugrált a fürdőben, mióta kilehelte a lelkét, három Wörpúúl is követte őt a mosógépek mennyországába. Mert így helyes, venni kell és enni, és végül szarni, fizikailag és átvitt értelemben is. A világra.
