Vidéki vagyok, nem tagadom. A Pálinka nálunk nem csak egy ital, amit megveszünk vagy lecsapolunk a nagyfater demizsonjából a péntek esti buli előtt, hogy aztán magunkon kívül pörögjünk a kocsma padlóján mint egy LSD-t nyalt teknősbéka. A Pálinka számunkra hitvallás, az élet sava borsa. Nem kell a reggeli kávé és mellé egy cigi, hogy beinduljunk mint egy ledermedt diesel, elég ha bekapsz egy kupica házit és garantált az ébredés. A véred felforr a hajszálerek kitágulnak az érzékied hírtelen felerősödnek aztán letompulnak. Indulhat a nap.
"A Pálinka számunkra hitvallás, az élet sava borsa."
Nem értem a mai fiatalokat. Odamennek a pulthoz és kérnek valami rövidet, gyorsan csak olcsó legyen. Decivel isszák, mert ők majd tudják, pedig még csak nem is sejtik mi a lényeg. Aztán másnap azon röhögnek, hogy „úúúú öcsém atom buli volt, semmire nem emlékszem”. De, hogy mi is a lényeg? Nem a helyszín és nem az, hogy mennyi lapul a zsebedben. Nem számít, hogy éppen 100-an vagytok egy kocsmában vagy csak ketten a haverral a garázsban egy szakadt kanapén ülve. És higgyetek nekem, még csak nem is a szilva, ami már kitöltve áll az asztalon, mert az csak a közeg, ami kapcsolatot termet. A lényeg a harmónia, amit az ital megteremet a társaságban, legyen az úri vagy egyszerű kispolgári. A Pálinka egyenrangúságot jelent, mikor iszod nem számít honnan jöttél, a pesti elitből vagy csak a szomszéd kertből. Az egyik azért issza, mert ritkán teszi, a másik azért mert szinte mindig. Megfigyeltem, hogy a nagyvárosi emberek körében kuriózum számba megy, mikor ellátogatnak a vidéki rokonokhoz és házival kínálják Őket. Nagyokat nyelnek és ráncolják a homlokukat, aztán elhangzik az gazdának oly jól eső mondat: „ez igen, jó erős”. És ez a kulcsszó, az ERŐ a spiritusz, ami benne van minden egyes üvegben, minden egyes cseppben és csak azt várja, hogy átadhassa magát az embernek. Mikor megisszuk érezzük, hogy szétárad bennünk az a megfoghatatlan energia, amit kizárólag akkor tapasztal az ember mikor Pálinkát iszik. Miután begurítod a szádba, hirtelen elkezd bizseregni a nyelved és szószerit megbódít a gyümölcs aromája. Sokáig nem ízlelgeted, mert le kell mennie, hogy újabb fázis következzen. A nyelőcsöved szinte lángol miközben csorog lefelé, aztán hirtelen elmúlik minden. Egy pillanatra csendbe burkolózik a világ és libabőr fut végig a hátadon. Aztán lassan, halkan visszhangozva beszűrődik az agyadba a zene, ami a zenegépből szól, a pillanat szinte tökéletes, behunyod a szemed és már tudod, a pálinkát csak nyugodtan, szépen ahogy a csillag megy az égen!
